Na, már megint elszaladt velem a ló, de most újra arcul csapom magam, fájjon!
sötét van. volt, lesz.
- a lakhelyem egy istenhátamögöttiputri. (sehová nem jutsz el, az itteni látványosság meg 2db élelmiszerbolt ami 6-kor bezár.) szóval lekorlátol.
- nem szeretem ócsát, mert rossz emlékeim vannak a középiskolai évekről (piszkáltak).
- egyre inkább rühellem szegedet, (mert éjszaka szállás nélkül veszélyes) és mert a sikertelenségemre emlékeztet.
- utálom kínát mert elveszi a legeslegjobb nemrokon ismerősömet a földgolyóbison. vagyis a fogadott húgomat.
- Los Angelest még változatlanul szeretem...
...talán mert nem jártam ott...
nem is fogok.
így szép.
a hangulatomnak:
127 hours-the funeral
Megfigyeltem már, hogy soha nem olyankor kapom meg a dolgokat (amiket szeretnék) amikor szükségem van rájuk.
Mindig olyankor vonzom be őket, amikor már csak összezavarnak ettől csak rosszabb az egész.
hogy vidékies példával éljek, olyan lehet ez, mint amikor a kutya nagy lendülettel megugrik, és örül a szabadságának, de a lánc mindig visszarántja.
megnéztük a 127 órát (127 hours, Danny Boyle, 2010.)
James Francot eddig is szerettem, de most aztán ooooooops!
amúgy 16-os korhatárolással adták, azért az a kicsit horrorisztikus akció ott a végefelé az pöttyet odaüt egy felnőtt gyomornak is, szerintem...
Felelősséggel tartozom azok iránt, akikkel vagyok, és szerintem még csak szeretnem* sem kell az illetőt, elég látnom, hogy valamilyen szempontból rám van utalva.
ezt mindig is így gondoltam, ez egyáltalán nem korfüggő.
(Őt persze nagyonis, és ezért esik olyan rosszul. Miért nem számíthatunk egymásra?!)
Az egyik legkedvesebb modell akit ismerek, és az egyik kedvenc fotóalanyom, ráadásul operatőr (segédem?) kollégám is.
ehhez persze nem járult hozzá, hogy én ide kitegyem, de talán nem rúg le ezért az ágyról....nem is ezért van kék-zöld-fekete színben pompázó óriási folt a jobb felkaromon- ÁÁÁ!!!
Na igen, most azért kicsit fura hangulat volt az öltözőben...
Vannak élményeim, amik kínoznak, mégis ragaszkodom hozzájuk. Tudom, ha elmondanám vagy leírnám őket, nem bírnám ki sírás nélkül.
Szóval legyen elég annyi; mindig az apró dolgok a legnagyszerűbbek!
p.s. nem szeretem hogy a legklasszabb emberek a gondterheltek.
Ha van szakma, amiben az embernek a világon semmit nem kell csinálnia, na az (a mindenféle szervezményeken) a hangtechnikus pozíciója!
Igen megerőltető feladat, hogy a cd-n ne folyton az egyes tracket olvastassuk már be, de lásd a tehetség (és a profizmus?) felszólításra azért előtör, a harmadik napon már a hányadik is?őőőő... igen, a 3(!!!) számig is eljutunk. (taps)
Van 3 kedvenc számom a Röyksopptól,* na ezekkel úgy tűnik telihintem kis hazánkat.
A N. cipőjét meg a "fél ország ismeri" miután a Reggeliben teljes képernyőn láthattuk (a ruha helyett).
De az operatőrök balfsz.ságáról talán majd később.
amúgy meg szerintem is szép lába van. nem hibáztatom... DE!
*erről jut eszembe a múltkori hangosító azt se tudta mi az a R.sopp. szégyentelen fajzat. na meg persze nem ártott volna, ha a számokat nem 10 mpes szünettel indítja... a sok gomb nagyon zavaró, tudom én.
figyu már!
ilyen lányokat mustráltunk meg nézegettünk ma.
mármint őket (is).
na jó pont nem sok látszik belőlük, de nem véletlenül válogattam pont őket ide.

Az egyik legnagyobb kedvencem:

amúgy néha rohadtul elégedetlenek voltunk, de tényleg!
sztorik:
(a szőnyeg végétől) gyere ide mintha kifutón lennél- erre elkezdenek nekünk háttal (?!) járni.
másik kedvencem:
-milyen magas vagy?
-cipőben vagy a nélkül?
...
-khm. a testmagasságodról volna szó.
?!!!!!!!!!!!
--
ja meg a 9 épujjú fodrász, az még érdekes nem? +1 visszavart középső.
-
fogadott húgom minden ismerőse olyan ennivalóan elmebeteg, hogy az már hihetetlen!
ezt a kis tüneményt, ezt meg láttam már a villamoson, de annyira zavart volt zavarba jött, hogy inkább nem vettem észre, csak nem tudom mikor jön már rá, hogy karmikus köldökzsinór van köztünk, mint a másik húgommal.
:'(
igazából utálok fodrot húzni a ruhaszalagból. kiskorom óta taszít a varrás, amikor technika órán rókát varrtunk (bábnak) és a tanár a világon mindendért b.sztatott, mert nem a nővérem voltam.
azért hogy ez a Vastag Csaba /=) / gyerek ott lesz az egyik cuccon, a másik bemutatón meg a Dukai Regina /<3 <3 <3/ 'vezeti az estet' na, valljuk be, azért ez kicsit más megvilágításba helyezi a dolgot.
nem sokkal persze, de...
haha.
*ja, akkor is a TóthGabit akarjuk már!!!
ahogyan az operatőr kollegám mondotta volt;
"A videó rajtunk kívül álló okok miatt nem tökéletes."
a többire büszke* vagyok.
*igen, az.
azok vagyunk.
**elmebetegek véleményére többé nem adok, ha azt csinálom amit szeretek az többet ér.
Annyira fáj belegondolni, hogy körülbelül 3 évig nem tűnt fel hogy az még csak nem is barátság amikor folyamatosan azt mondja valaki hogy nem értek semmihez, ne is beszéljek a zenéről, a filmekről, a fotózásról, a fociról. Hogy nem beszélhettem a kutyámról és a nővéremről, tulajdonképpen minden számomra értékes és fontos dologról.
Meg mikor a fejedhez vágják, hogy "azt hiszem én kedves voltam".
hát nem.
(rengeteg kedves embert ismertem meg, de egyik sem hasonlít egy fikarcnyit sem, világosodik az elmém, és ez megint fáj.)
Gustavo Santaolalla- De Usuahia a la Quiaca, (The Motorcycle Diaries)
Néhány embernek szeretem csak a létezését is.
Az egyik szemem ilyenkor örömömben, a másik meg bánatomban szokott könnyezni, általában egyszerre.
*
csak hogy oldjak a bejegyzés nyálas tartalmán és hű maradjak önmagamhoz;
utálom ezt a putrit, 2011-ben egy faluban sem nevezhetjük boltnak az olyan kereskedelmi egységet, amiben nincs KÓLA.
!!A kabátzsebemben parafadugót találtam!!
A profizmus gyakran véletlenek sorozatából felhalmozódó valami.
ezen még finomítanom kell.
ezen is!
Nem tudom mi tetszik annyira az ilyenekben...
hááhh!
ugye?!
Tegnap este óta folyamatosan videót vágok, a fogadott húgomat (<3) elvittem a focimérkőzésre, és ő volt ott az operatőr/segédem/.
szóval muszáj is, mert nem akarom, hogy a munkája kárbavesszen.
(szeretem, ha ösztönzően hat rám valaki, a puszta létével, úgy, hogy egyáltalán nem követelőzik, parancsol, dirigál vagy ilyesmi)
Viszont a képeim most ezért sem sikerültek túl jól, DE! nagyon jó hangulatban kattintottam el azt a párat, amit.
('húgomról egyébként sokkal több kép készült, -aminek mindegyike nagyszerű!- mint a meccsről, de ő igen aktív akkor is, ha meg sem moccan)
![]()
Engem igazából ha fotózom, akkor nem a gól, meg a labda érdekel, olyankor a mozgás leglátványosabb pillanatai tetszenek,(meg az arcokra kiülő érzelmek, reakciók) ezekért vagyok oda.
Na meg annyi hülyeséget beszéltünk, hogy azt észben tartani is nehéz...
- Csak őket vegyem, vagy az ellenfélt is?
- Ahogy érzed, de az ellenfél igazából nem érdekel.
haHH
az meg a másik, hogy ha a modell ismerőseim nem mondanak nekem például olyanokat, hogy hú, te ilyen dagadt vagy, vagy hogy milyen csúnya vagy már, stb,
akkor a fodrász ismerőseim is tartózkodhatnának az olyan megjegyzésektől, mint hogy sz.rul áll, vagy zsíros-e éppen a hajam.
*
ilyenek ezek a szakmai ártalmak.
*
körülbelül 21 éves koromig csúfoltak a külsőmmel, pedig az ördögnél még akár 2 fokkal is szebb vagyok.
*
azért örülök hogy van aki kedves és aranyosnak v. viccesnek találja még a legrosszabb frizurám is, én h.lye, meg valamiért egyértelműen az ő társaságukat keresem, nem is értem miért...
Szerintem az nem kritika, nem ajánlás, nem elemzés de még csak ismertetésnek sem mondható, amikor valaki úgy ír v. beszél egy filmről, hogy kiragadja belőle, hogy bizonyos részletek rá hogyan hatottak, ráadásul kisiskolás kifejezésekkel, pl.: tökre nem tökre igen, tök jó, stb.
Nem célravezető, mi több, zavaró ha úgy ajánlasz egy filmet, mintha már a másik is látta volna. (Mert ajánlani ugye azt szokás, amit majd a jövőben az ajánlóból szerzett kedved& információid alapján talán te is meg akarsz majd ismerni.)
csak jelzem.
(mert idegesít.)
de persze nem kötelező elolvasnom az ilyeneket
Kedden Szeget? szeged?
Ja, a hátam közepe is erősen tiltakozik, valamit tenni kellene már.
Nem emlékszem, hogy említettem-e, de nemrég rájöttem, hogy imádom az igazi citromból facsart limonádét.
Mondjuk, tudom, ez aztán az óriási hír...de az a sok citrompótló tabletta, meg az üvegben árult x %-os lötty az évek alatt megutáltatta velem az ízét. Na jó, tény, hogy cukor helyett pötyit rakok belé, alias édesítőszer, és így egy kicsit hiteltelennek tűnhet az egész, DE!
...miről is elmélkedek tulajdonképpen már megint?!
ja, már megint Beat Dist (is) hallgatok, és most éppen ez az egyik kedvencem:
(a hivatalos oldalukról szerencsére az egész album letölthető, ingyé, szóval hajrá!)
Beat Dis, Venus in furs